• Dániel Csuja

Gender Equality – Is Everything a Question of Research Methodology?

Gender equality has been a widely discussed topic for nearly a century, but what indicators serve as the core sources of the headlines about gender equality? Unspecified data and misinterpreted or statistically meaningless graphs bring the readers further away from reality-based thoughts and a sense of urgency.


A cikk magyar verziója lentebb található

(Photo: Techfunnel.com)

One of the most popular indicators used to measure gender inequality is the World Economic Forum’s annual released Global Gender Gap Index. The report examines the gender gap in four domains of life in 153 countries: economic opportunities, political power, education, and health. According to the index, due to the effect of COVID-19, “Another generation of women will have to wait for gender parity”. It will take 135.6 years for men and women to reach parity, instead of the previous 99.5 years outlined in the 2020 report. Extrapolating out by more than a century based on a few-year trend is statistically meaningless, but it is perfect for creating consternation in readers. If we examine the methodology, we can see that the index is designed to make equality, as such, difficult to achieve by their definition.


The GGGI measures the equality of men’s and women’s outcomes, but does not consider individual motivations and decisions that affect the final outcome. So, if there are 25 women and 75 men in a parliament, the score of the index will be 25/75, which can be quite overwhelming if we do not look at the fact that only 30 women ran for that position, but 150 men. If 25 of the 30 female competitors were successful, we can say that a higher proportion of women achieved their goal, but this fact is obscured in the GGGI. Why men are still over-represented in economic and political life can be debated by behavioral, biological, and socio-cultural aspects, but a study, which was released in the Psychological Medicine, suggests that men relative suicide rate increased by 51% after a prolonged job-loss, as compared to 12% for women. The difference highlights that the opportunity for status and access to resources are much more psychologically stressful for men, which may explain the gap between the two sexes in economic and political life. Of course, this difference in motivation is not set in stone and in a liberal democracy, every opportunity must be given that the changes of individual's preferences and decisions should modify the outcomes.


Even more striking is the distortion in the GGGI that does not reward nor penalize cases where women outperform men in particular indicators. Thus, a country that has higher enrollment for girls in secondary school will score equal to a country where boys’ and girls’ acceptance rate is the same. Such ratios are simply truncated at this benchmark. In most highly developed nations, women are more likely to be enrolled in, and complete college. They are also more likely to have a longer and healthier lifespan than men, but these gender gaps disappear in the GGGI. It is quite difficult to interpret the benchmark as a “true” measure of inequality if it ignores the under-representation of men in certain domains of life. What can be observed about the indicator is that it can be a useful tool to develop policies for areas of life where women’s relative participation is currently lower than their preferences, including dimensions that play a key role in the women’s emancipation movement. Furthermore, in the GGGI in the case of life expectancy, parity is considered to be achieved if, on average, women live five years longer than men. This suggests that biological reasons were considered in measuring lifespan - an aspect that was ignored in other areas (economics, politics, education).


An alternative, to GGGI could be the BIGI (Basic Index of Gender Inequality), based on other points, which was developed by researchers from the University of Missouri and the University of Essex. Unlike the GGGI, this benchmark examines domains of life where gender preference is certainly the same: educational opportunities, healthy life expectancy, and overall life satisfaction. Although it does not measure economic and political achievement, the level of life satisfaction can show that someone has a sufficient, secure background for a satisfying life - a factor that is presumably important to all people.


In the BIGI it is assumed that there could be circumstances in which women are doing better than men, and therefore scores were not truncated where the index -better reflecting equality- would show the advantage of women. The figure below shows the overall gender gap on the BIGI, whose one possible interpretation is that in less developed countries female empowerment in education should be supported, while in developed countries a healthier way of living for men should be considered. Negative scores on the x-axis indicate that men are falling behind and positive ones that women are falling behind:






It is interesting to note that Australia ranks 70th according to GGGI in female participation in economic and political life, however, BIGI measures, that women have a higher life satisfaction in the country compared to men. This is a methodological difference that presents a great challenge to the reader if someone wants to learn about gender inequalities.


As can be seen, a lot of questions arise when a research group wants to measure gender equality, mostly because equality, as an attribute, does not mean anything by oneself. Equality in what? In outcomes or motivation that influences outcomes? In economic, political achievement, or in life satisfaction, in educational progress? Should evolutionary, biological causes be contemplated when studying a social issue? There are so many questions, with as many answers waiting to be detailed, but reductive and statistically questionable headlines like the one in Time magazine: “The Global Gender Gap Will Take an Extra 36 Years to Close After the COVID-19 Pandemic” will only result in consternation and a sense of urgency and not in a clearer understanding of reality.


________________________________________________________________________


Nemi egyenlőség – minden csak a módszertanon múlik?


A nemi egyenlőtlenségektől harsog a sajtó, de vajon milyen mutatók adják a figyelemfelkeltő szalagcímek lényegét? A konkrétum nélküli kifejezések és a félremagyarázott, vagy statisztikailag értelmezhetetlen grafikonok egyre kevésbé viszik közelebb az olvasókat a valósághoz, annál inkább kétségbeesést vagy sürgetést keltenek. Itt a Millennial Agoránál az objektív újságírás elkötelezettjeként nem akarjuk meggyőzni az olvasókat, csupán hozzá szeretnénk járulni a tudatosabb hírfogyasztói kultúra megteremtéséhez.


Az egyik legnépszerűbb mutató, mellyel a nemi egyenlőtlenségeket szokták mérni a World Economic Forum évente megjelenő Global Gender Gap Indexe. A jelentés a két nem közötti különbséget vizsgálja az élet négy területén 153 országban: gazdasági lehetőségek, politikai hatalom, oktatás és egészségügy. Az index szerint a COVID-19 hatása miatt „egy újabb női generációnak kell várnia a nemi egyenlőségre”. 135,6 évbe fog kerülni a férfiaknak és a nőknek, hogy egyenlőséget érjenek el, az eddigi 99,5 év helyett, amely a 2020-as jelentésben szerepelt. Egy néhány éves trendet kivetíteni egy teljes évszázadra statisztikailag értelmezhetetlen, azonban tökéletes arra, hogy jajveszékelést és megrökönyödést keltsünk az olvasókban. Ha megvizsgáljuk a módszertant, láthatjuk, hogy az indexet úgy tervezték meg, hogy az egyenlőséget, mint olyat, definíció szerint nehéz legyen elérni.


A GGGI mutató a férfi és a női kimenetelek egyenlőségét méri, amelynek a hátránya az, hogy nem veszi figyelembe a végeredményt befolyásoló egyéni motivációkat és döntéseket. Tehát, ha egy parlamentben 25 nő és 75 férfi képviselő van, akkor az index értéke 25/75 lesz, ami igencsak lesújtó lehet akkor, ha nem nézzük azt, hogy csak 30 nő indult el az adott pozícióért, viszont 150 férfi. Ha 30 induló nőből 25 sikerrel járt, akkor mondhatjuk, hogy a nőknek nagyobb aránya érte el a célját, viszont ezt a tényt a GGGI mutatóban homály fedi. Hogy a gazdasági, politikai életben miért reprezentáltak fölül még a mai napig is a férfiak, arról viselkedési biológiai és szocio-kulturális szempontok alapján is lehet vitatkozni, viszont sokat sejtet a Psychology Medicine-ben megjelent tanulmány, mely szerint a férfiak a vizsgált periódus alatt relatív öngyilkossági hajlama 51%-kal megnőtt egy hosszas munkanélküliség után, míg a nőké csak 12%-kal. A különbség rávilágít arra, hogy a státusz és az erőforrásokhoz való hozzájutás lehetősége pszichológiailag sokkal inkább megviseli a férfiakat, ami magyarázhatja a két nem eltérő arányát a gazdasági és a politikai életben. Természetesen ez a motivációbeli eltérés nem egy kőbe vésett szabály, és egy liberális demokráciában minden lehetőséget meg kell adni arra, hogy az egyéni preferenciák, döntések változása a végeredményt is módosítsa.


Ennél is szembetűnőbb a GGGI azon torzítása, mely nem jutalmazza vagy bünteti azon eseteket, ahol a nők bizonyos indikátorokban túlteljesítik a férfiakat. Ily módon egy ország ugyanannyi pontot fog elérni, ahol több lány jut be gimnáziumi oktatásba, mint egy olyan ország, ahol a fiúk és a lányok bejutási aránya megegyezik. Az ilyen arányokat egyszerűen megcsonkítja ezen egyenlőségi index. A legtöbb fejlett országban a nők sokkal nagyobb eséllyel kerülnek be a felsőoktatásba és végzik is el azt, továbbá hosszabb az egészséges élettartamuk, mint a férfiaknak, de ezen nemi különbségek egyszerűen köddé válnak a GGGI-ban. Ez alapján elég nehezen értelmezhető az index valódi egyenlőtlenségi mutatóként, hogyha a férfiak alulreprezentáltságát az élet bizonyos területén figyelmen kívül hagyja. Amit viszont mondhatunk az indexről, hogy egy jó eszköz lehet arra, hogy irányelveket fogalmazzon meg az élet olyan területeire, ahol jelenleg a nők relatív részvétele alacsonyabb, mint az ő preferenciájuk, beleértve olyan területeket, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a női emancipációs mozgalmakban. Kár, hogy a sajtóban nem így értelmezik az index adatait. Továbbá a GGGI mutatóban a várható élettartam tekintetében a két nem közti egyenlőség akkor teljesül, ha a nők átlagosan 5 évvel élnek többet, mint a férfiak. Ez arra enged következtetni, hogy az élettartam mérésénél biológiai okokat, tehát inputokat, vettek figyelembe, egy olyan szempontot, amelyet a többi területen (gazdaság, politika, oktatás) ignoráltak.


A GGGI alternatívájául, de legalábbis kiegészítéséül szolgálhat egy újabb, de más szempontokon alapuló index, a BIGI (Basic Index of Gender Inequality), mely a Missouri és az Essex egyetem közös munkájából született. A GGGI-jal ellentétben ez a mutató az élet olyan területeit vizsgálja, ahol a nemek közti preferencia minden bizonnyal megegyezik: oktatási lehetőségek, egészséges életmód és élettel való elégedettség. Habár gazdasági és politikai teljesítményt nem mér, viszont az élettel való elégedettség mértéke megmutathatja, hogy valaki elegendő, biztonságos háttérrel rendelkezik egy kielégítő élethez – egy olyan tényező, amely feltehetőleg minden ember számára egyaránt fontos.


A BIGI megalkotásánál azzal a feltételezéssel éltek, hogy lehetnek olyan körülmények, ahol a nők túlteljesítik a férfiakat, ennélfogva nem csonkították le azon adatokat, ahol az index – az egyenlőséget jobban tükrözve - a női nem előnyét mutatná. Alább látható a kutatás végeredménye, amelynek egyik lehetséges értelmezése, hogy az alacsony fejlettségű országokban a nők oktatási előremenetelét kell támogatni, míg a fejlett országokban a férfiak egészséges életmódját. A negatív értékek az x-tengelyen férfiak, a pozitív értékek a nők lemaradását jelzik.




Érdekes megjegyezni, hogy Ausztrália a 70. helyen szerepel a GGGI szerint a nők gazdasági és politikai életben betöltött szerepe alapján, azonban a BIGI úgy méri, hogy a nők a férfiakhoz viszonyítva elégedettebbek az élettel az országban. Ez egy olyan módszertanbeli különbség, amely igencsak kihívás elé helyezi az olvasót, ha valaki a nemi egyenlőtlenségekről szeretne tájékozódni.


Amint látható rengeteg kérdés felmerül akkor, ha egy kutatócsoport a nemek közti egyenlőséget akarja mérni, leginkább amiatt, mert ez a jelző, hogy egyenlőség önmagában még nem mondd semmit. Egyenlőség miben? Végeredményben vagy motivációban, amely a végeredményt befolyásolja? Gazdasági, politikai teljesítményben, vagy élettel való elégedettségben, oktatási előremenetelben? Figyelembe kell-e venni evolúciós, biológiai okokat egy társadalmi kérdés tanulmányozása során? Megannyi kérdés, megannyi részletezésre váró válasszal, azonban az olyan leegyszerűsítő és statisztikailag megkérdőjelezhető szalagcímek, mint például ami a Time magazin hasábján szerepel: „A globális gender gap összezárása további 36 évvel meghosszabbodik a pandémia után” csak megrökönyödést és sürgető érzést eredményeznek, nem pedig a valóság tisztább megértését.


86 views0 comments

Recent Posts

See All