A macskák társadalma hihetetlen fejlett technológiával rendelkezik, míg az egerek elnyomottan élnek. Azonban egy japán egérprofesszor kidolgozta egy macskaszelídítő gépezetnek a tervét. A cél világos: az elnyomott egértársadalomból valakinek el kell utaznia Japánba, hogy az úgy nevezett Macskafogó robot tervét Európában megvalósíthassák. Ellenben a macskák minden erejüket bevetik a megvalósítás ellen. A rajzfilm első része 1986-ban jelent meg a vasfüggöny repedései mögött éledező Magyarországon, míg a folytatása 2006-ban.
Marx igencsak megosztó személyként jelenik meg az utókor emlékezetében. Ennek legfőbb oka, hogy ő maga is több funkciót töltött be, amelyek nem voltak teljesen összhangban egymással. Marx elméleti munkásságában egészen objektív megállapításokat tett a gazdaság működésére nézve, azonban írt politikai célú cikkeket is, pl.: Kommunista-kiáltvány, amelyek a későbbi értelmezések során radikális ideológiáknak vetettek táptalajt. A marxizmus sztálini ágának már vajmi kevés köze van az alkotó eredeti észrevételeihez, csakhogy azt is el kell ismerni, hogy a gazdaságelméleti műveiben megállapított problémákra ő egy utópisztikus társadalmat képzelt el megoldásként, így későbbi vulgáris ideológiáknak adott inspirációt.
Marx szerint az árutermelés mikéntje alapvetően meghatározza egy társadalom berendezkedését. Hogy miért tartja ennyire fontos tényezőnek ebben a termelést? Lássuk csak, hogyan történik ez a valóságban. Az embereknek szükségleteik vannak, ezért valakinek termelnie kell. Ki tud elindítani egy termelést? Aki tulajdonol valamit. Például pénzt, ingatlant és gyárakat. Aki termel, annak van lehetősége profit felhalmozására, aki nem termel, az legfeljebb csak a fizetéséből képes megtakarítani. Marx a tulajdonosi réteget hívja tőkésosztálynak, és szerinte velük szemben állnak a proletárok, akik kénytelenek eladni a munkaerejüket. Marx végigmegy az emberiség gazdaságtörténetén, és megállapítja a legfőbb történelmi szakaszokat és a hozzájuk tartozó termelési módot. A gazdaságtörténet első szakaszának az ősközösséget tekinti, ahol a fejletlen technológia erős közösségi termeléssel párosul. Szerinte ennek az ellentétje a kapitalizmus, ahol a technológia nagyon fejlett és a magántulajdont állami törvények védik. A két rendszer közötti időszakban a rabszolgaságot és a feudalizmust nevezte meg, ahol a tőkések közvetlen vagy közvetett módon embereket tulajdonoltak. Marx azt mondja, hogy abban az esetben, amikor a tőkés kifejezetten ellenérdekelt a proletárok jólétében, amikor kifejezetten az olcsó munkaerő által akar többletet felhalmozni, akkor a munkásosztályt kizsákmányolják. Szerinte a gazdaságtörténet fejlődése nem más, mint a kizsákmányoltak és a tulajdonosok közötti osztályharc, ami gazdasági ciklusokhoz vezet. Marx kiválóan látta meg a pénzügyi rendszer gyengeségeit. Rájött arra, hogy a tőkések a minél nagyobb termelésben érdekeltek, azonban ha az embereknek nincs elég pénzük, akkor az árukat nem veszi meg senki, ezt hívják túltermelési válságnak. Rámutatott arra a jelenségre is, hogy pénzből sokat lehet nyomtatni, ami előbb utóbb inflációhoz vezet. Csakugyan jól felmérte, hogy a gazdasági növekedésből nem minden társadalmi réteg részesülhet egyformán, ami egyensúlytalanságokat eredményez. Viszont a megoldást egy utópisztikus társadalmi formában látta. Identitást adott a kizsákmányoltaknak, kikiáltotta, hogy világ proletárjai egyesüljetek! A megoldáshoz, állítása szerint, egy világforradalom szükséges, amivel felborítják a piac és az állam intézményét. Érdekes, hogyha sem a piacot, sem pedig az államot nem ismeri el koordináló erőként, akkor milyen hatalmat ragadnának meg a proletárok? Milyen intézményrendszerrel kezdenének el irányítani? Ráadásul Marx materialista lévén nem hitt az emberi lélekben és annak fejlődési lehetőségeiben, mégis valami egészen naiv és idealisztikus képet alkotott az emberi viselkedésről. Úgy gondolta, minden ember a maximális erőfeszítése szerint végzi a közösség javának gyarapítását, és a közös javakból csupán tényleges szükségletei szerint vesz igénybe. Marx elméleti munkásságában olyan elfoglalt volt a termelési viszonyokkal, hogy nem vett figyelembe olyan társadalomformáló emberi tényezőket, amikről a modern közgazdaságtanban már szó esik: ez pedig a bizalom és az irigység.
Hogy Marx megoldási javaslatában mi az, ami visszatetsző, arra nagyon finoman céloz egy magyar rajzfilm duológia, a Macskafogó 1 és 2. Az első részben az elnyomott egerek végül sikeresen megépítik a Macskafogót. Ez a gigantikus kutya-robot az útjába kerülő agresszív macskákat bekapja, majd a hátsó fertályán masnival ellátott megszelídített macskákat ereszt szabadjára. Úgy tűnik, az egerek összefogtak és sikeresen tudták érvényesíteni akaratukat. Az első résznek itt vége is van, és az elnyomottaknak drukkoló néző végre megkönnyebbülhet, hogy az egerek felszabadultak, és a macskák elveszítik eddigi hatalmukat. A nézőpont jogos, ugyanis a macskák társadalmát teljesen áthatja a pénz és a romlottság, míg az egerek csak békében akarnának élni.
Forrás: https://filmdroid.hu/2016/10/macskafogo-1986/
Azonban a második részben kiderül, hogy a Macskafogó milyen módszerrel tette ártalmatlanná a macskákat. A macskák nyakát díszítő masni nem más, mint egy antenna, amely teljes kontroll alatt tartja a viselője agyát és cselekedeteit. Gyakorlatilag agymosott, inkompetens egyéneket gyártottak. Azonban van egy civilizáción kívül eső terület, ahova nem jutott el a Macskafogó, így ott egy ősi macskatársadalom továbbra is elnyomja az egereket. Az ős-macskákhoz eljut a hír, hogy a civilizált életben társaikat agymosottakká tették, így megidézik a Sátán Macskáját. A Sátán Macskája meglátogatja a civilizációt, ahol találkozik a Macskafogóval. Kettejük között egy epikus pokerparty dönt, amit egy gyönyörű Royal Flössel megnyer a Macskafogó. Viszont a film nem a macskák újbóli agymosásával zárul. Az egerek vezetője békét ajánl fel nekik, és egy kompromisszum révén megalakul az Egyesült Rágcsálók és Ragadozók Nemzetközi Szervezete. Sajnos egyelőre nem készült harmadik rész, így a mai napig nem tudjuk, hogy a béke mennyire fenntartható. Mindenesetre a rajzfilm első része bemutatta, hogy milyen a tőkések és a proletárok közötti viszony, a második részben pedig a Marx által javasolt megoldást dolgozták fel.
Marx úgy tűnik, nem tudott mit kezdeni az erőforrás allokálás kérdéskörével. Érthető is, hiszen ez egy társadalomtudományi kérdés, így igazából még mind a mai napig óriási köd takarja azt, hogy mit tart az emberiség igazságos erőforrás-allokálásnak. Fele-fele? Vagy mindenki annyit kap, amennyit megérdemel? Oké, de mi alapján jár az érdem? Mivelhogy ezekre nem lehet olyan pontos képletet definiálni, mint mondjuk a pí értékére, ezért nem is tudjuk nyilvánvalóan eldönteni ezeket a kérdéseket, így nem táplálunk egymás felé feltétlen bizalmat. Mindenesetre az tény, hogy a jóléti államokban gazdaságpolitikai lépésekkel, a széles középosztály megteremtésével, a szociális háló kiépítésével, és a pénzügyi rendszer szabályozásával működőképesebb megoldásokat találtak ki a közgazdászok a Marx által felvetett problémákra, mint maga a szerző.