• Balázs Farkas

Biztos lövések egy bizonytalan olimpián - Interjú Mészáros Eszter olimpikon sportlövővel

Updated: Jan 14

Mészáros Eszter, habár csak pár éve kezdett el lőni, 19 évesen első olimpiáján vett részt idén Tokióban, ahol 3 versenyszámban is megmérette magát. Beszélgetésünkben az olimpiai élmények mellett a lövészsport érdekességeit és Eszti eddigi sportolói pályafutását jártuk körbe.



SOURCE: ISSF

  • Név: Mészáros Eszter

  • Életkor: 19

  • Nemzetiség: Magyar

  • Egyesület: GEAC

  • Edző: Szucsák László, Szucsák Mátyás

  • Eredmények: 2021, Tokió, Olimpia: vegyes csapat: 7. (Péni Istvánnal), légpuska: 20., kisöbű szabadpuska összetett 3x40: 26. 2021, Eszék világkupa: légpuska: 1., légpuska vegyes csapat: 1. (Péni Istvánnal), 2021, Eszék junior EB: kisöbű szabadpuska összetett 3x40: 1., 2020, Wroclaw EB: légpuska vegyes csapat: 1. (Pekler Zalánnal)


Hogyan és mikor kezdődött a sportlövész pályafutásod, miért ezt a sportot választottad?

2015-ben a suli keretein belül lehetőség adódott kipróbálni a lézeres sportlövészetet, ami jól ment, ezután lehívtak a lőtérre, ahol már rendes légpuskával kellett lőni, ott is ügyes voltam, így ott ragadtam.


Tehát az, hogy sportlövő lettél, pusztán a szerencsének is köszönhető, mivel, ha a gimnáziumban (Gödöllői Török Ignác Gimnázium) nem kezdenek el a sportlövészettel foglalkozni, lehet, hogy sose lőttél volna.

Valószínűleg igen.


Mikor kezdted el érezni, hogy a sportlövészetet érdemes lenne komolyan venned?

Kvótaszerzés előtt egy héttel…Az igazság az, hogy akkorra már egy ideje komolyan vettem. Első évben nyílt irányzékkal lőttem, ami a bevezetője a lövészetnek; viszont ezt annyira nem szerettem. Egy évvel később leigazoltak, onnantól kezdve zárt irányzékkal lőttem, amit sokkal jobban élveztem, és jobban is ment.


Hogyan vált biztossá, hogy részt vehetsz az olimpián?

2019 elején megnyertem a junior országos bajnokságot, országos csúcsot lőttem, és akkor mondták, hogy mostantól mehetek világkupákra. Így az első világkupám Pekingben volt, ahol még nem ment olyan jól; viszont a müncheni világkupán is volt lehetőség kvótát szerezni; és ha már ott voltam, szereztem. Szóval egy kicsit hirtelen történt az egész.


Mit szólt hozzá a családod, barátaid? Hogyan kezelték a sikereidet?

Szüleim végig támogatták a lövészetet; amikor nyíltirányzékkal lőttem, akkor például ők mondták, hogy most semmiképp se hagyjam abba. Viszont eleinte egy kicsit kiestem a baráti társaságból a sok edzés és a sok verseny miatt; de szerencsére ezen túljutottunk, és újra visszakerültem a társaságba, és nagyon támogatóak, nagyon aranyosak.


Mik a legfontosabb tulajdonságok, képességek, amik szükségesek a sportlövészetben?

Szerintem az önfegyelem − mondjuk az fejlődik közben −, de alapvetően, kell, hogy legyen. A türelem sem egy rossz dolog, ami nem mindenkinek van, például nekem is van hova fejlődnöm ezen a téren; de talán ez a kettő a legfontosabb. Türelemre főleg az összetett versenyszámban van szükség.


Az hogyan néz ki a valóságban?

Itt 3-szor 40 lövést kell leadni 50 méterről, térdelő, fekvő és álló testhelyzetben, a versenyidő 2 óra 45 perc, de közben azért van lehetőség pihenni vagy akár enni is. Sokszor kimegyek beszélni az edzőmmel, vagy csak szendvicsezni. Szóval a hossza ellenére elviselhető.


Ebben a sportágban a fizikai teljesítmény mellett a mentális felkészültség is sokat számít. Erre lehet készülni?

Lehet, de én nem fektetek olyan nagy hangsúlyt erre. Az edzőm azt szokta mondani, hogy „jóféle” versenyző vagyok, mert bár az edzéseken nem lövök jól, de a versenyeken mindig koncentrált vagyok; szükségem van a versenyszituációra. Lehetne járni sportpszichológushoz, viszont az valakin segít, valakin ront; én még nem éreztem, hogy szükségem lenne rá, így nem járok.


A sportlövészet nem egy látványos sportág, a nézők szemszögéből nem túl izgalmas. Szerinted ezen lehet-e, kell-e változtatni, vagy jó ez így?

Lehetne változtatni. Létezik egy olyan szoftver, amit rá lehet kötni a puskára, és mutatja, hogy hogyan mozog a puskacső. Tehát látszik, hogyha egy versenyzőnek remeg a keze vagy hogy hogyan céloz. Ha ez a nézők számára láthatóvá válna, sokkal izgalmasabb lehetne egy sportlövészet közvetítés.


A versenyek időtartama is túl hosszú lehet a nézőknek. Ha például lenne egy kb. negyedórás verseny, biztos népszerű lenne.

Ez azért nem feltétlen jó, mert minden lövő máshogy lő. Én gyors lövő vagyok, kb. 22 másodpercenként leadok egy lövést. Van, aki 40 másodpercenként. Tehát 60 lövéssel kb. félóra alatt végzek, valaki egy óra alatt. A döntők a rövidebb versenyszámok, de azok is 45 percesek. Viszont azok már érdekesebbek tudnak lenni, főleg „lövőszemmel”. Például én a junior Európa-bajnokságot úgy nyertem meg, hogy lövésenként változott, hogy ki van az első helyen. Az ilyen szoros döntők mindig nagyon izgalmasak.


A sportolás mellett, hogy fér meg a tanulás, hogy állsz a tanulmányaiddal?

Hááát… Próbáltam úgy összeállítani az órarendemet, hogy beleférjenek az edzések, hetente 3-ra mindenképpen lesz idő. Meg ez mindig változik, függ a versenyektől. Amúgy idén érettségiztem, és az Óbudai Egyetem ipari termék- és formatervező mérnök szakára járok.


Mennyit edzel egy héten?

4-5 edzés fér bele, egy edzés 3 óra, plusz hozzá kell adni az ingázást Gödöllő és Budapest között, ami 2 óra. Heti egy fizikai edzésre is járok emellett.


Mit gondolsz a saját teljesítményedről az olimpián? Mi ment jól, mi kevésbé?

Nem voltam a hullámvölgy tetején… Az érettségi miatt sok edzés is kimaradt májusban. Az olimpia előtti junior-EB és az eszéki világkupa eredmények szempontjából jól sikerült, viszont magamhoz képest nem lőttem annyira jól, a junior mezőny erősebbik fele felnőttben indult kvótáért. Az olimpián az első két versenyszámomban (egyéni, vegyes páros) is elizgultam az elejét, de utána belejöttem. Az utolsó versenyszámra (összetett) volt egy hetem készülni a helyszínen, ahol megint nem lőttem olyan jól, de megdolgoztam érte.


Máskor nem szoktál izgulni?

Most máshogy izgultam. Más versenyeken, ha izgulok, pattog a puska a szívverésem miatt és úgy kell lőni, el kell kapni a ritmust. Itt maga a tény, hogy olimpián veszek részt nagy nyomást helyezett rám.


Milyen pluszt adott neked az olimpia versenyzői szemszögből?

Azt szokták mondani, hogy a lövészetben az első olimpián túl kell esni. Bennem volt egy kimondatlan elvárás, hogy akár érmet is szerezhetek, mert tudnék úgy lőni. Ezt legközelebb jobban kell kezelnem, de értékes tapasztalatokat szereztem.


Milyen volt az utazás? A puskákat hogyan viszitek?

A puskák miatt nekünk a repülés mindig több pár órával. Például Japánba csak 800 lőszert lehet vinni, ami nem elég. Tehát a lőszer egy részét ott kellett beszerezni.


Mennyire volt furcsa a sok intézkedés a vírus miatt?

Nekünk egy órás buszút volt a lőtér a faluból, és amit ilyenkor láttam Tokióból, az volt a városnézés; tehát lényegében semmit sem láttunk, ami zavaró volt. Nekem a program főként edzés és verseny volt; a beosztás miatt a sportlövőkkel se tudtunk együtt mozogni. Szóval vagy az ő edzésükön ülhettem egyedül, vagy a szobámban…


Milyen volt az olimpiai falu?

Egy apartmanházban voltunk kétfős szobákban, nekem egy kicsit személytelen volt, nem volt otthonos. Az egész faluban csak 4 mosoda volt, ott órákat kellett várni a ruháinkra. Viszont nagyon érdekes volt, hogy a garázsszinten körbe lehetett járni az egész falut.


Milyen volt az étkezés?

Nagy választék volt, de egy hét alatt meguntam… A japán ételek nagyon finomak voltak, a többi annyira nem.


Magyarországon komoly állami támogatást kapnak a sportolók, ez mit jelent esetedben?

Alapvetően kapunk ösztöndíjat, versenyeredmények után és az olimpia után is kaptunk támogatást. Erre szükség is van, mert a lövészet viszonylag drága sport, a puska több ezer euróba kerül, ezen kívül van lövészruha, lőszer, lőtérhasználat, …


Összességében mit jelentett neked ez az olimpia?

Tapasztalatszerzés és élményszerzés. Nyilván voltak elvárásaim, amik most nem jöttek össze, de nem feltétlen az első olimpián kell jönnie az eredményeknek. Lesz még lehetőségem.




34 views0 comments